Az én REIKIM

 

Nem szokványos híradás a REIKI-ről.

Viszont személyes.  S ezért - szándékom szerint - talán hiteles is.

1992-ben találtunk egymásra : a REIKI meg én.  Amint a "Dietetika" című oldalon is olvasható, Egészségügyi Főiskolát végeztem, s miután dolgozni kezdtem szembesültem a tudásom és a képességeim határaival, s keresni kezdtem a hiányzó részeimet. 8-10 évig tartott ez a keresgélés, aminek során a természetgyógyászaton, a reflexológián, a bioenergetikán, a fitoterápián, a Kneip-féle vízgyógyászati terápián, Roberto Assagioli pszichoszintézisén túl számtalan témába beástam magamat. Elmondhatom, hogy mindegyiktől kaptam valamit, de egy-egy tanulmányi szakasz lezárása után, valami mindig további keresésre sarkalt, s megakadályozott abban, hogy egy helyben keringjek akörül, amit már elsajátítottam, vagy amivel kapcsolatba kerültem. 

Történt, hogy egy éppen lezárult képzési időszakom után egy újságot tartottam a kezembe. Olyan pillanat volt - ami egyébként ritkán adódik - amikor a múlt úgy volt mögöttem, hogy rendben van és nyugton hagyott, s a jövő sem követelőzött, hogy foglalkozzam vele. Teljesen a jelenben éreztem magam, az "itt és most-"ban, amikor tényleg minden érzékelésem arra tudott figyelni, ami éppen történt, méghozzá erőfeszítés nélkül, olyan spontán pillanat volt. Az újság a közepén nyílt ki (egészen biztos, hogy a fűzése miatt...). Négy oldalon keresztül egy fényképekkel gazdagon illusztrált cikk foglalkozott a REIKI-vel, amiről korábban semmit sem tudtam. A szöveges részt elolvastam, de nem igazán érintett meg, s a közölt képek sem ejtettek ámulatba. A kifejezés, hogy REIKI (nem tudtam, hogy mit jelent), az igen ! Azonnal felhívtam a megadott telefonszámot, hogy jelentkezzem a legközelebbi képzésekre. Azt mondták, hogy a legközelebbi tanfolyam kerete már betelt, csak a rákövetkező hétvégére van hely, de azt más mester fogja tartani. Gondolkodás nélkül rábólintottam, mire a telefon másik végéről nyomatékosan felhívták a figyelmemet, hogy azt egy másik mester fogja tartani. Nem értettem, ahogyan a vonal másik végén engem sem értettek. A REIKI-t akartam megismerni, s mivel egyetlen REIKI mestert sem ismertem, eszembe sem jutott ragaszkodni bármelyik személyéhez : lesz aki lesz.                                                                       Kun István Reiki mester vezetett be a REIKI rejtelmeibe, s ő kísért végig a mesterré avatásig, s - mondhatom - azon túl is.                                     Hálás szeretettel gondolok rá azóta is.

Azért írtam le találkozásomat a REIKI-vel, hogy érzékeltessem a keresés és a rátalálás mibenlétét. Nem tudtam, hogy mit keresek, csak a hiány érzete hajtott a keresés útján, ahol egyszer csak, minden erőfeszítés nélkül (ez az én élményem, pedig lehetséges, hogy az erőfeszítés már korábban megtörtént, élhető mértékű adagokra osztva) megtörtént a találkozás. Nem a kieszközlése volt a feladat, hanem önmagam alkalmassá tétele a befogadására, elfogadására. Valaminek, valakinek, ami, aki nem akart tőlem semmit, - s ezért volt ideje várni, s azóta is van ideje kivárni, amíg alkalmassá válok arra, - hogy képes legyek elfogadni, amit adni szeretne, ahogyan gondoskodni kíván rólam. Arra vár, hogy megnyíljak a kapcsolatra az Ő irányába. Az ember számára szinte elképzelhetetlen alázattal arra vár, hogy megszólalhasson bennem, mint ha nekem jutott volna eszembe az, amit mondani akar.

Ezen a kapcsolaton van a hangsúly, ezen az élő kapcsolaton. Fran Brown ezért is adta a REIKI-ről szóló könyve címének az "Élő Reiki"-t.

A REIKI tanfolyamok 1-2 napja alatt a résztvevők egy "kezdő csomagot" kapnak : lehetőséget kapnak arra, hogy odafigyeljenek a spirituális igényeikre; látható és láthatatlan gátjaik lebontásához kapnak segítséget; az így hozzáférhetővé vált készségeik, képességeik megtapasztalásával, megújuló világképükkel új jövőkép születik bennük. Ezt a "kezdő csomagot" lehet használni, s akkor valami működni kezd az életükben, amit addig hiányoltak, vagy félre lehet tenni, s ha majd egyszer elég poros lesz, ki is lehet dobni, meg lehet róla felejtkezni, egészen addig, amíg a szenvedések ismét rá nem irányítják a figyelmüket.

A REIKI-ről szóló híradások rendszerint azzal kezdik, hogy lefordítják magyarra ennek a szónak a jelentését, majd magyarázni kezdik, mert a magyar megfelelőjét sem értjük... ma már.

A REIKI - pontos fordítását majd később, illetve a tanfolyamon - szeretetet jelent. Mint említettem : nem értjük. Napjainkban szeretjük a paprikás csirkét; a főnökünket, ha fizetésemelést ad; s azt a kék pulcsit is, amit nem rég vettünk magunknak. Ebben a kontextusban a szeretet nem jelent mást, mint hogy előnyben részesítünk embereket, tárgyakat a többihez képest. S miközben megelégszünk ennyivel, szenvedünk a szeretet hiányától : lelkileg. Soha nem volt ennyi dolguk a pszichiátereknek, pszichológusoknak, mentálhigiénés szakembereknek, papoknak és lelkigondozóknak. Rogersnek sikerült megtölteni új, funkcionális tartalommal a szeretet kifejzést, amikor azt mondta, hogy az az ember érzi magát szeretve, akit feltétel nélkül elfogadnak olyannak, amilyen.

 

 

                 

Oldal: Az én REIKIM
Dietetika, mentálhigiéne, lelkigondozás, életrendezés, Reiki tanfolyam - © 2008 - 2024 - aszeretett.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat