Dietetika

 

1980-ban végeztem a Orvostovábbképző Intézet (ma a Semmelweis Egyetem Közszolgálati Kara) Egészségügyi Főiskolai Kara Dietetika Szakán. Az ország egyik legnagyobb és legösszetettebb kórházélelmezési rendszerében kezdtem el dolgozni, ahol végül is 22 évet töltöttem, kezdetben dietetikusként, majd osztályvzetőként.

Az első, meghatározó élményem az volt, hogy, bár a főiskolai évek jelentős erőfeszítéseket követeltek a képzés során, azért az erőfeszítések ideje nem ért véget. A jelentős elméleti tudás mellé meg kellett szerezni a használatához elengedhetetlenül fontos gyakorlati képességeket is, a konkrét élethelyzetekben. Egy évig tartott amíg ezzel szembesültem és kialakítottam magamban az ehhez szükséges hozzáállást.

Így láthattam, hogy az idősebb, de "kevésbbé képzett" kollegák tapasztalati tudása sokszor túlszárnyalta az enyémet, bámulatra méltóan működőképesnek, hatékonynak bizonyult. Én sokat tudtam a könyvekből, ők meg a betegektől a betegségekről és azok gyógyításáról.

Mindez óvatosságra intett, alázatra késztetett, hogy még nem tudok mindent. Különösen akkor éreztem ezt, amikor olyan közösen megoldandó helyzetekben kerültünk, amelyek megoldásához egyikünknek sem voltak meg a kész megoldásai. Intézetünkben jó pár külföldi beteg is megfordult, akik magukkal hozták, "becsempészték" a külföldön használatos táplálkozási koncepciókat, s nekünk állnunk kellett a sarat ezen a téren is, függetlenül attól, hogy ezekről a főiskolán nem esett szó. Folyamatosan - ahogyan a megjelenő betegek hozták magukkal - képeznem kellett magamat : nem szervezett képzéseken, mert azok ilyen témában nem voltak akkor még, hanem önállóan, a magam által felismert szükségszerűség által vezéreltetve, s nem egyszer a saját magam gyönyörűségére. Ezt az örömet az okozta, hogy miközben az általam nem ismert különböző táplálkozási metódusok után kutattam, olyan ismeretekre bukkantam, amelyek a hazai képzésből, gyakorlatból, látásmódból hiányzottak, s szerintem ma is hiányoznak. Azt vettem észre, hogy a különféle táplálkozási irányzatok - legyenek ezek újkeletűek, vagy születésüket illetően a történelem távlataiba veszők, s gyakran az újak is ez utóbbiak voltak, csak újrafogalmazva - a mit mivel együnk, miben mi a káros és mi a hasznos, s miből mennyit, koncepción túl, meglepően nagy hangsúlyt fektettek a rendszer mögött meghúzódó, s azt vezérlő filozófiára, gondolkodásra, amely a táplálkozást, a gyógyélelmezést az emberi létezés teljességének rendszerébe ágyazva mutatta be, értelmezte, majd ezen túl lépve, magát az egyes embert, mint individuumot az egész határtalan világmindenség rendszerének szerves részeként láttatta.

Bővülő ismereteimet nem egymással szembe állítottam, hanem egymás mellé helyezve, egymást kiegészítő elemekként kezeltem, s most visszatekintve úgy látom, hogy többre tettem szert, mint ha bármelyiket is kizártam, vagy megkérdőjeleztem volna, inkább megkerestem mindegyiknek a maga helyét.

 A dietetika történetiségét kutatva találtam rá Dr. Buda József egyik cikkére, amely segített tájékozódnom a dietetika mibenlétével kapcsolatban, és bátorított, hogy merjek mindazzal kapcsolatba kerülni, amivel kapcsolatba hoz :                                                                              "A dietetika (a görög diaita = életmód, életvitel szóból származik) magába foglalja az életmód és elfoglaltság fogalmát. Lényegesen többet fejez ki, mint az ember étrendjével foglalkozó tudományág elnevezés. Célja a betegség elkerülése, az életerő fokozása.                                                   A történelem folyamán a dietetika módszertana a mindenkor uralkodó orvosi tanításokhoz igazodott. Egy 3000 éves kínai könyv - a Shurai - ötféle orvost különböztet meg. Figyelemre méltó, hogy az előkelő helyezésű bölcs után rögtön a betegségek megelőzésén munkálkodó, diétával foglalkozó orvos következik."

Ezeket a sorokat olvasva az volt az érzésem, mint ha régebben többet tudtak volna az emberek. Ma több az információ, az ismeretanyag egy-egy témában. Egy témában hihetetlen mélyre be lehet ásni magunkat, olyan mélyre, hogy a feltáruló ismeretanyag feledteti velünk, hogy honnan kezdtük, honnan indultunk : elveszünk a részletekben. Vannak olyan távlatok, amelyeket nem tudunk úgy szemmel tartani, hogy közben a részleteket is lássuk : nem tudunk egyszere figyelni egy esemény közeli konkrét megnyilvánulására és annak egy nagyobb rendszerben megnyilvánuló távoli hatásaira és visszahatásaira. Pedig ezek vannak, működnek, s hatásuk megmutatkozik az életünkben.

Bátran mondhatom, hogy minden mindennel összefügg. Ezért nincsenek valóban hatékony megoldások a táplálkozási problémákra kizárólag az ételek speciális összeválogatásával és méricskélésével. Időleges és látszatmegoldások elérhetőek ugyan így is, de ezektől minél előbb szabadulni szeretnénk, mert idegenek tűlünk : a táplálékokról szólnak, a mennyiségükről, a beltartalmukról, a testemről, mint valami mechanikus szerkezetről, s nem az emberről, nem rólam. Gyakran hallom kollegáktól : "Én megmondtam, hogy miből mennyit (felmondta a tankönyvet), de nem csinálja. Magára vessen, én mosom kezeimet." És gyakran nincs is több idő egy emberre.

Pedig a munka csak most kezdődne! A kiváltó ok felkutatása, amiért ebbe a helyzetbe került, ami mára terhessé vált a számára, amitől szabadulni szeretne..., ha tényleg ő szeretne szabadulni tőle, s nem pedig valakinek az elvárásának eleget téve másnak mutatkozni, mint amilyen. Gyakran ki nem mondott hasznunkhoz ragaszkodunk, amiért aztán végül is nem változtatunk az életmódunkon... Sorolhatnám a tudat alatt megbúvó vezérlő motívumokat és még ezernyi mást, de akkor megint csak szem elől tévesztenénk az embert, a maga teljességében.

Az ENSZ-WHO 35 éves konferenciasorozatának végén sikerült kimondani, hogy az egészség nem csupán a betegség, fogyatékosság hiánya, hanem az ember testi-lelki-szellemi jóléte. Keresték az egészség, a teljesség fogalmát, s olyan fogalmakkal bővült a meghatározás, mint szociális jólét, majd pedig spiritualitás. Felismerték, hogy nem csak a legújabb tudományos kutatások eredményét kell az ember egészségének szolgálatába állítani, hanem mindazt a tapasztalati tudást, amit az emberiség a történelme során felhalmozott és megőrzött. Az egészségügyi ellátásnak az egészségügyi szakdolgozókon kívül a hagyományos gyógyítókra is támaszkdonia kell. A különböző társadalmaknak, nemzeteknek, országoknak össze kell fogniuk, egymás számára elérhetővé tenni az általuk ismert tudást, szolgáltatásokat. A nemzetek vezetőinek a figyelmét felhívták arra, hogy az egészség az nem valami távoli cél, amit mindig hátrébb lehet sorolni a költségvetések tervezésénél, hanem a minden napi élet beteljesülésében kell megjelennie.

Újfajta népegészségügy szükségességéről határoztak: az egészségfej-lesztésről, amelyhez a társadalom mellett a személy erőfeszítéseire is szükség van

Az egészség tanulása: az információkhoz és a képzésekhez való hozzáférés elengedhetetlen a hatékony részvétel biztosításához az egyének és közösségek megerősítéséhez.

2000. évre előírták, hogy :

Minden tagországban meg kell valósítani a bárki számára elérhető hatékony képzést és oktatást az egészségfejlesztés területén, olyan holisztikus szemléletben, amely egyaránt előmozdítja a fizikai, mentális és spirituális egészséget.

Ilyen szemléletű dietetikai támogatás ajánlok fel a hozzám fordulóknak az alábbi elérhetőségen : 

lszl.bakonyi8@gmail.com

Bakonyi László

dietetikus, tradicionális reiki mester, mentálhigiénés szakember,

klinikai lelkigondozó

 

Oldal: Dietetika
Dietetika, mentálhigiéne, lelkigondozás, életrendezés, Reiki tanfolyam - © 2008 - 2024 - aszeretett.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat